Születés

1 GYEREKKOR

Égig hasító robbanás, fölébredsz. A veranda betört ablakán vérvörösen vicsorog be a rakéta-füzér.

Egészen a dáliák fölött lóg. A kerítésen repeszvas-zápor. Papirossal betakart asszony leszakított feje kivirít.

Nagy sál csavarodik nyakadra, az olajfák illata. Zászlót cipelsz fehér inges fiúkkal, május elseje száll föl,

munkás-mellek gomolyognak a tereken, mint a felhők, és énekek, indulók, mámorítóbbak a szélnél, nők meztelen nyakánál.

Villámok lovai ugorják át a szobát, kibírhatatlan pata-dobaj. Orrlyukaikon sárga, lila virágok lángszórói.

A levegőbe emelve szorítod magadhoz, csókjaitól fáj az állkapcsod. Sötétség.

Fölkattan az asztali lámpa, azt súgja: hadd lássalak mégegyszer. Belegabalyodsz mészkő-fehér mosolyába.

Meg fogsz halni, liliom-lelkiismeret, ha van, se véd meg

arcod iszonyú görcseitől, mikor a legszemélytelenebb szörny belenéz kaleidoszkóppá merevült szemedbe.

Csipke-habos pólyákban pipacs-bőrű csecsemők, emlőre tapadó csöpp farkasok,

sírás, rügyező ujjacskák, apák és anyák, rózsaszín folyókban fürdenek, úsznak szembe a csillag-torkú alkonyattal.