| Szerelmem, te messze-ágaskodó folyó, |
| térj vissza szépen homokos partodba. |
|
| Szerelmem, te ordítozó folyó, |
| csöndesedj és lassan forogj velem |
|
| Nézd, a lenyakló nap milyen megalázó: |
| beteg ereszti semmibe hulla-fejét. |
|
| Halottakkal és gyerekekkel tele a két oldal, |
| míg el nem esik, mindenki csak gyerek. |
|
| Liliomot fognak kezükben a halottak, |
| a kislányok és kisfiúk egész teste virít. |
|
| Bizsergő domboldalon táncolnak kedvükre |
| és a talpuk édes, az arcuk tulipán. |
|
| Mindenünk van a földön: szemünk és amire a szem néz, |
| karunk és amit a kar megragad. |
|
| De a felhők elszöknek, és a völgyben |
| csak kanyarogsz sötéten, eszeveszett folyó. |
|
|
