| Az kellett volna, igazi sors: |
| féregibb, szerafibb élet, |
| májusi sárból kitolakszik a cserebogár |
| a vadribizli esti bolyhai közt. |
|
| Kölyök voltam, isten kutyája, |
| ugrottam a vízbe dobott bot után; |
| csak az utolsó csillag füstölgött |
|
| képzelgés lettél, hideg verejték-álom: |
|
| Megindultak a tűz folyói, |
| hogy kiégessenek szerelemben. |
|
| dörögnek már a csontjaimban. |
|
|
