|
1.
| Kővályú lett a márványcsipke-tálból, |
| repedések közt látszik ezer év, |
| magyarokra zúduló Európa árnya. |
| A faragott angyalok tenyerén |
|
2.
| Mihez kezdjek e feketére kopott |
| miféle szemétből kaparjam ki |
| a legendáról hiányzó födelet? |
| a mozdíthatatlan kőlapot elsodorta a szél! |
|
3.
| Éheztél, földön-futottál? |
| Kívül-belül hajléktalan ezért voltál, |
|
4.
| félredűlve, iszapba fúródva |
| az élő nemzedékek áramlatai alatt. |
|
5.
| Hol vagy, István király? A legegyszerűbb nép |
| porfelhőt kavarsz a Hortobágyon, |
| s a nehéz, sárga jegenyéken |
| szakad szét minden aranyad. |
|
|
