| Az arcnak, mikor összelobbanunk, |
| a két szem vizsgáló csápjának |
| szavadnak, az emberré tevőnek, |
| szád peremének ettől az ütéstől |
| a surlódástól egész bőrödnek |
| csikó-formádnak, hal formádnak |
| hajadnak, mikor betemet, mint a föld |
| kezednek, akárhol érsz hozzám, |
| lélegzetednek ebben a sikoltásban |
| aki voltál az emberek között, |
| állatok, gyilkosok között, |
| szerelmed árnyék-hatalmának, |
| emlékeidnek - új emlékeket szülve, |
| az öledben csapkodó madárnak |
| eszméleted utolsó rándulásának |
| csontjaid mész- és vérboltozatának |
|
|
