| Boldog vagyok mint egy magányos barom |
| szerelmesem fekszik valakivel |
| egyedül ittam ki a zöld cukrot a fákból |
| nem maradt tejfehér üvöltés a számban |
| fölfeszített torkú vadállata |
| most nem magamat énekelem |
| most nem ölelem szegény istent ki nemzett |
| zavaros habú recsegések dobogások |
| óbégat bennem piszkából-sötétségéből |
| új földnyelveket és új viharokat |
| ami minden elrothadó baromnak kijár |
| itt az éjszakák szárny-suhintásában |
| mint egy kettévágott anyaméh |
| csonkjaimat csonkaságomat |
| micsoda hús-szomjas zihálás |
| ráesni az első tüskebokorra |
| így röpülsz így hasadsz szét |
| és örülsz a szétfoszlásnak |
|
|
