| Légy szép: eddig is szebb voltál |
| a forró napnál, a nyárfa zöldes-fehérségénél, |
| légy szép ott is, a másik oldalon, |
| a másik oldalán, az árnyékban, |
| simítson ott is felhőivel a föld, |
| mozdulataid részegítsenek, |
| az elsodródó fény-hullámokkal, |
| a nemzőkkel, elveszejtőkkel, |
| a szél szálfáit, a sóvárgás |
| bőségeddel, adakozásoddal, |
| fölszított perzselés-szárnyaddal, |
| és légy még szebb, nem kell most |
| páfrány-kendőt teríts magadra, |
| tavak tükrét terítsd magadra: |
| legyen veszteségem a dolgok |
| eltitkolt magva, tűzfészke, |
| a szem, az orr, az ujjbögy, a dobhártya, |
| a szájhús, az idegvégződések mámora, |
| sötétből kiforduló, semmibe visszafoszló, |
| leköpött jóság, halálból fölriasztó, |
| halálba-lökő; szép nő, szép anya: |
| káromkodásommal csiszolt láb és mell, |
| a dühödt, elszabadult nyelv hegye, |
| fogak kőtorlaszai, ínyösszehúzó só-csipkéi, |
| havas sírkövek az édes földben, |
| a gyönyör vállába merített ezüsttőrök, |
| hát, amire ráborult este az orgonabokor, |
| a fürtös, a rozsdás csontvázzá száradó; |
| könnyed kihívás szentélye, |
| lassúdan tartja a kis koponyát, |
| kis szívet a megszületés Napja elé, |
| és lázukba-feledkezett combjaid, térded, |
| a fehér tűzeső és megtermékenyítés |
| az út vége, hol a csönd örvényeiben, |
| mindig megismétlődik a kezdet: |
| egysejtűvé válásunk, emberré-kavargásunk; |
| megnyílás virága, te arcot mutató, |
| arc, te zömök csontú, te fehér tükrű, |
| legszebb pokol-képe egy lénynek, |
| ki megbélyegzett magának, |
| ki nem ejt ki a szájából, |
| légy szép, legidegenebb testvérem, |
| világra-kisajtoló, fölfaló anyám, |
| életem zuhanása, szilánkokra-törése, |
| imádkozom csúf bálványodnak, |
|
|
