| az évszakokat, az időt szántottad, |
| lovaidnak Eső és Szél volt a neve, |
| tovább vittek, mint a dűlőút, |
| az évszakokba, az időbe vittek, |
| mintha nemcsak te volnál ott, |
| mintha mi is ott volnánk, |
|
| napokká gyűrűztek, elöntötték az orcád, |
| vonszoltad előttünk az idő zsíros barázdáját, |
| te csupasz lábbal a sokaság |
|
|
