De te elmentél

Kar

Mikor sötét van és a tűz is füstöl,

szólnunk kellene hozzád.

Férfi

De te elmentél.

Kar

Mikor félünk meggyökérzett szó nélkül

a szélben.

Nő

De te elmentél.

Kar

Mindig szükségünk volt

a kézfogásod vérütésére.

Férfi

De te elmentél.

Kar

Jól láttad, kiben mi robban,

elválasztottad a szerényeket,

a ravaszokat.

Férfi

De te elmentél.

Kar

Mikor nem tudtuk, mit tegyünk,

mert két rossz között kellett

átmennünk elevenen,

te vittél agyag-csizmádban.

Nő

De te elmentél.

Férfi

Emlékszem, hogy vigasztaltál,

mikor nagyon keserű volt

nyelvünkön a világ.

Nő

De te elmentél.

Kar

Fölmentünk hozzád a hegyre,

hontalanok, gyümölcstelenek.

Férfi

De te elmentél.

Nő

Még a legrosszabb napokon is

volt valaki, aki a mienk,

aki gazdája minden utcának,

gyereknek, fölismerésnek.

Férfi

De te elmentél.

Kar

Osszál szét minden igazságot,

osszál szét minden emléket,

osszál szét minket!

Nő

De te elmentél.

Kar

Hogy gondolod: magunkra hagysz?

Hogy gondolod: nem tévedünk el,

nem fázunk homlokod

cserénytüze nélkül?

Nő

De te elmentél.