| Szerettem volna, ha újra ömlik a hó, |
| méteres fehér gőg födi az utakat |
| de eső jött, most nevet a nap, mintha |
| március volna; jobb lesz nekem is |
| boldogan, ha veri az ablakot. |
|
| Öncsalás volt a visszatérő vad havakat |
| várnom, süketek párbeszéde |
| Január nem január és február inkább |
|
| Hó-dúlást akartál, a tél gyémánt |
| mint kamaszkorodban, s csak boszorkány |
| szelet, azbeszt-színű felhőt, nyafogós |
| | az égig-tágító fehér extázis helyett? |
|
| Lépj a sárba: annak a szövetségese vagy; |
| szigetet, tocsogót kell szeretned, |
| túlvilágát, mikkel úgy olvadnál egybe |
|
| Ami még fehér előtted, az a szikrázó semmi: |
| lent tiszta csontok, fönt a nyár |
|
|
