| Látom, megint kizöldelsz, pedig oldalra dőltél, |
| vas-mankódra támaszkodsz, kikorhadt, gombás a derekad, |
|
| Az idén talán még nem terít földre |
| a dorongos északnyugati szél, |
|
| Nézlek, hogy hajtasz egyre több és tányérosabb levelet, |
| én tavasszal is ugyanolyan kopár vagyok, mint télen, |
|
| Majd a szerelem megmozdít, |
| lombbal borítja csupasz gondolataidat, |
|
| Nem röpködő lomb a szerelem: fekete |
| és talpig-égető, vörös-kardú máglya, |
|
| Öreg vagyok, de nekem a tavasz mindig |
| levélnyitás volt és ernyős, fehér virág, |
|
| Szerelmes vagy te a halálod előtt is, |
| cserélnék veled egy orkános éjszakára, |
|
| Zöld koszorút fon a nap a te homlokodra is, |
| mit törődsz vele, hogy a szerelemét vagy a halálét, |
|
|
