| | a szálas erdőbe, hull arcodra |
| a zöld őszi árnyék a fákról, |
| | és homlokod a legelső tisztáson; |
| | mi a ti gyökereitekből nőttünk ki: fogadjatok vissza, |
| | a ti véretek a mi vérünk, |
| | de már simogatjátok-karcoljátok |
| | a lábunkat, kezünk szárát, |
| mint lejjebb a folyó a kanyar |
| | úgy járunk itt roppanó gallyakon, |
| | csontvázakat, koponyákat látunk |
| | magamhoz szorítom a vállad, |
| | gyere beljebb és még beljebb, |
| | itt már a vadon csak éjszaka |
| komoran lesi fehér bőrünk, |
| | finom ruhánk, cipőnk, megmosott, |
| | puha tenyerünk és ujjunk, |
| amit már összevérzett valahol |
| | ijedt szemünk kapkodását. |
| | és egymás selyem-húsába öltözünk föl, |
| hallgatom az égből és a fák levél-forgatagából, |
| | és én fejem csúcsáig iszom |
| | tiszta selyemhús-lüktetésed. |
|
|
