| Gyíkok vánszorognak a kertben |
| | a nap nem tudja átszakítani |
| | jársz az ősz kiszáradt városaiban, |
| | autói és repülőgépei között: |
| ezen a nyáron se gyűjtöttünk |
| | mellünkben a haldokló szárnyakat, |
| | és hiába kiáltoztunk istenért: |
| | isten megint csak bámult ránk, |
| párás csöndet fújt arcunkba. |
| | szerelem véredző szakadékával. |
| | a kaszaboló estéknek: hol a mi |
| sose tudjuk kezünkbe venni |
| | a világosságot és a sötétséget, |
| | még mindig pározva és párázva a semmibe? |
| férfi és nő hideg szívének |
|
|
