| | Ne törődj az én szomorúságommal, |
| | csak hallgasd meg sóhajaimat, |
| | mert te vagy a testvérem, |
| | Éjszaka beszélhetek hozzád |
| | a fekete rózsa szirmai mögül; |
| | egyszer azt kértem tőled: |
| | örvény-forgatagban autók közt; |
| | de majd egyszer azt mondod: |
| | és visszaveszed az életem, |
| | és én állok az út mellett, |
| | kőrisfák között egyetlen csupasz, |
| | szúrós, töredező gallyú fa, |
| állok ott isten megnyúzott testvére, |
| | mert a kifosztottság, meztelenség |
| | lomb nélkül állsz majd ott, |
| | ágaid meg-megnyikordulnak. |
|
|
