| Hej siposok, hej, barlangfestők, |
| valami nem tud belőletek kiszakadni, |
|
| hej, költők, valami a kavargásban, |
| sós vízpermetben lentmarad, |
|
| vérünkben az emlékezhetetlen emlék |
|
| amihez vak a szemünk, csonka a kezünk, |
| ti legdurvábbak és legkényesebbek, |
|
| azt a tiszta képet, azokat a fény-cikkanásokat |
| nem lehet a fejünk áradatából kiszabadítani, |
|
| letesszük hullámtaréja előtt |
| a dobot, becsukjuk az írógépet, |
|
| hej, húr-ütők, hej, kőszellem-faragók, |
| hajunkat vonyítva fújja a százemeletes házak felé a szél. |
|
| hej, költők, hej, dombos hasú férfiasszony-istenek, |
| hej, siposok, hej, barlangfestők! |
|
|
