| megcsókolom a szomjas folyót, |
| | A ház előtt kiszáradt egy napba-térdelő |
| | El kell siratnom minden ágát, |
| | mintha a te ujjaid haltak volna meg. Holnap |
| mögé a nappal s milyen hideg lett |
| | szívébe csillagot kellene |
| | hogy sose fázzunk az éjszaka |
| | titokzatos lemondások és kívánkozások |
| a véremben. Ó, ha már szakadna |
| | mikor átváltozásom felé elindulok! |
| | csak a víz kiszikkadt medre. Istenre gondolok, |
| | milyen meleg volt a méhében, mielőtt |
| ilyen messzire kicsalogatott. Te tudod: |
| | és bűntetlenül meszes hátunkra? |
| Emlékszel még arra a roppanásra? |
| | magas tűzfalak meredeznek ott rád, |
| | amerre jársz és agyonvert |
| | farkas vezet, ha visszalopózol |
| | a rengetegbe, ahol találkoztunk. |
| | ha lefoszlik rólam az ing, |
| | mire a kövek-kavicsok közt |
| | szerelmed vállamba égetett |
|
|
