| Tegnapelőtt szerelmem hajában |
| fészket rakott egy (ana)nász-madár. |
| Azóta, ha együtt vagyunk, |
|
| és annak a madárnak a torkából |
| csak ömlik a pikkelyes (ana)nász-gyümölcsök |
|
| haja sercegő ég, az (ana)nász-madár |
| tolla zöld, piros és sárga; |
| úgy örül a szerelmünknek, hogy nem alszik |
|
| Ha elbóbiskol, egy moccanásunkra |
| megint halk és kidolgozott |
| füttyentésekbe fog, ezektől óriás-fényesre tágul |
| a szerelmem tekintete. Nem tud másról beszélni |
|
| Vissza akar szökni a hullámos és pálmafás |
| szigetekre. A madarat is ő igézte ide, |
| mert ő nagy varázsló: ujja csak megérint |
|
| o n n a n, a fehér semmiből |
| a szobámba, mikor megállt a szívem; |
| az ő szíve nem áll meg, neki a vérében is |
|
| Így úszunk, kemény csomókkal |
| összekötve, mint egy tutaj szálfái, |
| egyik évből a másikba azokon az emlékeken, |
| miket árvácska-lila csőréből töltöget fülünkbe |
|
|
