CÍMLAP
|
TARTALOM, AJÁNLÁS |
Tartalom
KÉTHÁTÚ ÉLETÜNKBEN
Elküldtelek. A vágyat vágyni hagytam
Gyönyörködni! Nap-Föld! Halandó páros!
Ki vagy te? S kinek? Képzet, mint a többi
Tőled, hozzád - tépnek az utazások
A kések, jaj, a kések meddig érnek?
Ó, barátom, aki szüntelenül
Látod, már ez a szörnyű szerelem kell
Két márványember egymásnak feszül
Tán út az út: feledni, ami fájhat
Kéthátú életünkben átkarollak
Gyűlöljetek! Bár félelem vacogtat
Kék időből a gyűlölet kiválaszt
Fájdalom! Ó, boldog termékenységem
Téged múlásom illata nem érint?
Én tested bársonyába öltözöm
Konok apám én megfeszítelek
Ez az évszak értelmünkre halálos
Apám, múlásod építi halálom
Ki csóknak testet adsz, szavaknak formát
Halál kacérságától szépek sápadt
Csak embert űz sebtelen fájdalom
Ne múljon el az az éj, ami nem lesz
Tavasz és tél foltjaiból: a földem
Hasítja húsod magad rettegése
Elönt az ár, zöld kése torkodon
Gőgöm riaszt? A rettegés virágát
Világok rendeződnek, bent belek
Csont kíván, csont! Már húsomat lerágja
Hitben hitetlen ember - létezem
Kés ne vezessen, bármi halált hal
Ki süllyedő vagyok jóságra bénán
Hogy újra mondom? S újra ugyanazt?
Soványodom már. Kenyérért, sóért
Porcelánemberkék iszonyú gőgje
Homályos a szó? Csak a tér a sötét
Ha már meddő a rejtek-fájdalom
Csak annyi csendet, hogy a rend kihajtson
És négyzetemben, mely hív alkotása
Dobálj követ, kést, bár a semmin át
Mint asszony méhe vénre szűkülőben
ALAGSORI ZSOLTÁROK
A felejtés kezdete
Anya
Egyetlen hit
TÖRTÉNELEM
Forradalom
Történelem
A béke első napja
Combok
Abortusz
Öntudatlan
Testamentum
Végzés
A mese vége
APRÓ LÉTEK BALLADÁJA
A bogár
P. Józsefné
P. József
G. Gergő
M. Ferenc
M. Ferencné, T. Klára
M. József
M. Józsefné, K. Ilona
D. Imre
D. András
ALAGSORI ZSOLTÁROK
Minek nekem a szó, uram?
Uram, idegen vagyok itt,
Uram, te fent? A mélységből csodállak
Uram, bizalmad rózsáját ne vedd el!
Uram, te jó vagy, vedd a lelkem!
Uram, nem kell a nőd, utálom,
Feleség, rajtam ne siránkozz,
Elvetted, úr? A bűn: a bűnöd,
Uram, nem veszt, kit elveszítesz
Engem ne vigyázz, uramisten!
Dolgozz és szeress országodban
Megbocsátást tőlem ne kérjél!
Ruhád redője rejt, uram
Rég ellenedre élek, úr
A KEGYELEM ELVESZTÉSE
Fiam születésekor
Félem tudásod
A gyermek lázas
Hóhérolás
Rejtőzés
Menekülés önmagából
Mikor először
Családi kör
Az elmúlás megkísértése
Interurbán Nyíregyházára
ITT ÉLTÜNK KÖZTETEK
A teknős Bradley-éknál
Bradley-ék tehene
Mary-Lou kakasa
Margaret, a kanca
Dodo, a herélt
A hátasló, Robert
Páva a kertben
Harry, a házimacska
Bill, a farkaskutya
Marilyn, a korcs
Henry, az arapapagáj
Jeffrey Green madara
A Lincoln téri patkány
A veréb
Larry, a rendőrkutya
Mrs. Buck pintye
A légy
Pryce hattyúja
Carry sünije
George Brown postagalambja
Húsvéti bárány
CIRKUSZ
Az elefánt
A medve
A fóka
A majom
Pat Barett fogolymadara
Abram tigrise
Senki, a kölyökmacska
A talált eb, Honey
Will' Silver nagy hala
Clara, az aranyhörcsög
A bika, Black Shadow
Patricia Silver lepkéje
Amarilla, a kóbor eb
Az utolsó bölény
Sarah Wood kígyója
Kid Wyler vadászsólyma
Millie, a mókus
Barnabás, az eb
A csörgőkígyó
Kitty Rose cicája
Marie kóbor kutyája
Diana galambja
Tonio G. libája
Dog, a vakvezető
End
KI ÉRTI EZT?
TE VAGY A JEL
Hogy visszatérj
A menekülő
Te nem
A jel
Lélekvándorlás
Költözés
Ki érti ezt?
VISSZAVÁGYOM A KÉJT
Örökre
Nyolc éve
Ami utána jött
Álmodtalak?
Az elhagyott szerető álma
Ó, bölcsességek!
MILYEN VOLT...
Gyöngyvers
Mint a kamasz
Hormonok lázadása
Ezo-dal
Az élősdi
Tudtad
Anna örök?
MÉRT ÉPPEN Ő?
Miféle szarkalábak?
Mint milliárd
Miért éppen ő?
Bántsalak?
Viselkedem
Már csak egy...
Self made man
Igaza van
Hajléktalan vagyok
Engedjem el?
AZ ASSZONY VERSEI
Képzeld el magad
Mit gondolt, mért sírok a kéj után?
Aranykalitkában laktál-e már?
Gyűlöl, pedig tudta, hogy elmegyek
Ha nem érezted, hogy semmit sem érzel
Hálára vársz?
Költő? Én nem vagyok
SOSEM VOLT ENYÉM
Jön, megy
Nincs vég
Sosem volt enyém?
Szerelem 1
Szerelem 2
Halleluja!
Ami sose volt
MEGÜTÖM A MAMÁT
Tévedtél
Gyerekvers
Anya
1954
Ötven éve
ÖLELD HÚGOD
Töredékek
Ember értheti?
Menekülés
Még mennyi?
Húgom halálára
Öleld
Hullaszonett
Apánk láncán
Kezem között
HOMOKPOGÁCSÁK
Az elrendeltetésről
A jövő megsejtése
A tett
Versjáték J. A. hetvenedik születésnapjára
Szonett két akrosztichonnal
Szeretet
A franciaországi változásokra
Sebtáj
Arccal a földnek
Homokpogácsák
Zsoltár
Souvenir
Avar
Kövek
Bankkártya-versek
Ajánlás
Nógrádi Gábor
Összegyűjtött verseinek tervezett kötetéhez
Az 1947-es születésű Nógrádi Gábor valóban fiatal költőként indult
pályáján. Korábbi sikerei, viszonylagos ismertsége ellenére is nehezen,
de a rá jellemző konoksággal: 1973-ban az akkor roppant szokatlan és nehéz
magánkiadást választotta, hogy szigorú kompozíciójú kötetét (hatvannégy
míves szonett), a Kéthátú életünkben darabjait közreadhassa. A szabadsághiányos,
szorongásteli kor(szak) egyik legeredetibb élményi-indulati,
nyelvi-kompozicionális leképezése volt e ciklikus nagyszerkezet.
Az 1979-es Alagsori zsoltárok - megőrizve az "eldugott" első kötet néhány
költeményét - címével is ráirányította a figyelmet a vershős vívódó,
kiszorított társadalmi és egyéni pozíciójára, valamint a tárgyhoz
választott, fohászos-bölcselő (ám korántsem jellegzetesen zsoltáros)
hangra.
Az Anna Moll szerzői névvel jegyzett állatsírversek, az Itt éltünk köztetek
(1990) hosszabb szünetet követően szólaltatta meg újra Nógrádi egyéni,
morbid-játékos lírai tónusát, mely mindig az elmúlástudat, a halál
közelében érlelődő, de örökösen lázadó poézis.
A Ki érti ezt? (2005) a szerelmi csalódás, az érzéki tabu labirintusában
merőben új grammatikával, szokatlan bátorságú (és esztétikai érvényű)
nyelvezettel kereste a változatlanul magányos és szorongó egzisztencia
kiútját, az egyéni sors-válaszutat nemzedéki és korérzületként is
megfogalmazva.
Az évtizedek folyamán felgyülemlett, kötetbe eddig nem gyűjtött versek
válogatása friss anyagként gyarapítja a részben egyébként is csiszolt,
átrendezett eddigi könyvek gyűjteményes korpuszát. Nógrádi Gábor költészete
nem szorul nevek, hatások, párhuzamok támogatására, a tervezett kötet
egészét nézve azonban a József Attila-i indíttatást (a létbe vetett, árva
szegény ember attitűdjét, a képes beszéd átlátható univerzalitását), jelen
költészetünkből a sötéten groteszk rokon törekvéseket (akár Petri György
versvilágának egyes szegmenseit) nem hagyhatjuk említetlenül. De Nógrádi,
ha rokonul, csak azért rokonul, hogy különbözzék. Szuverén és keserű, mint
verseinek alanya.
A széles körben ismert, megbecsült ifjúsági író, a kortárs magyar
filmművészet egyik ötletdús, fáradhatatlan forgatókönyvírója, sikeres
színdarabok szerzője végre méltó, s jelenleg teljes formában juttatja el
olvasóihoz munkásságának azt a részét, mely alighanem a legfontosabb
számára: a verseit.
Tarján Tamás
irodalomtörténész