Nagyvárad, 1903. jan. 27.
A magyar parlament reakciós elemeinek Ön ellen intézett támadásával szemben a nagyváradi újságírók kollégiális szeretettel tolmácsolják ön iránt tiszteletüket és nagyrabecsülésüket.
Fehér Dezső, Ady Endre, Halász Lajos,
Pásztor Ede, Marton Manó, Karácsonyi Aladár
Nagyvárad, 1903. jan. 27.
K: nincs – Távirat
M: NN 1903. jan. 27. – Hegedűs: AEnn 281.
A távirat előzménye az AEÖPM IV. jegyzete alapján (305–306.): Singer Zsigmond hírlapíró, a Neue Freie Presse munkatársa bizalmas forrásból közölte lapjában Apponyi Albert memorandumát az újoncjavaslat tárgyában, „ezért Singert indiszkrécióval vádolták, és kiléptették a szabadelvű pártból”. Az ügyből parlamenti vita is keletkezett, s a „pártközi reakció” követelte, hogy Singert „utasítsák ki Magyarországról” (AEÖPM IV. 206.). A Budapest Újságírók Egyesülete a meghurcolt újságíró mellett foglalt állást, kimondva, hogy az újságíró közérdekű dokumentum közlésével nem követ el indiszkréciót. (L. még AEÖPM IX. 594.)
Singer Zsigmond (1850–1913): újságíró, a Neue Freie Presse, később a Pester Lloyd munkatársa, az utóbbinak 1906-tól főszerkesztője.
Fehér Dezső (1869–1935): újságíró, író, a NN alapítója, tényleges főszerkesztője, Ady főnöke 1901 májusától 1903 októberéig. Ady a lap új munkatársaként bemutatkozó írásában (amelyet az AEl I.-be levélként vett fel Belia György, de amely írója nyilvánvaló szándéka szerint az olvasónak szánt nyílt levél, publicisztika – l. AEÖPM II.2 8–9.). Ady a NN-t „független, becses hatású, őszinte” lapnak, Fehér Dezsőt „nevelőmester”-nek nevezte. Ha ebben volt is túlzás, kétségtelen, hogy Fehér Ady tehetségének egyik korai felismerője és hirdetője volt, lapjában lehetőséget biztosított neki írói, közírói képességei szabad kibontakozására. (L. Bóka 178–179.; Hegedűs: AEN 39–43.; EmlAE II. 563–601.)
Pásztor Ede (1879–1936): újságíró, Adyval együtt dolgozott a NN-nál.
Marton Manó (1874–1928): újságíró, a N szerkesztője.
Karácsonyi Aladár (1876–?): újságíró Máramarosszigeten, Budapesten, 1902–1903-ban Nagyváradon (a N munkatársa). 1903. ápr. 5.–okt. 9-ig a Győri Napló felelős szerkesztője. Állását Adyt üdvözlő cikke (Újságíró a börtönben – AEÖPM IV. 402.) és távirata (l. a 49. sz. levelet) miatt „az elítélt feldicsérése” címén rárótt 14 napi fogházbüntetés következtében vesztette el (Hegedűs: AEnn 334.; AEÖV I–II. 219.; EmlAE II. 556–557.).