Hunyadi Levelet irt a' Szilágyi Őrzőinek, hogy raboknak fejét üssék el; de a Porkolábok ez iszonyú parantsolattúl magok el réműlvén, edjik közűlök személy szerint mégyen a' Királyhoz, hogy a' hihetetlen parantsolatot valóságnak találhattya é. Ez alatt a' Szilágyi Szakátsa lármát indit Világos várba, hol Ura fogva vólt, hogy a' Törökök ki ütöttek, fegyvert kiált minden, ki ki a' mezőbe szalad; a' szakáts pedig egynehányad magával az ajtón alló Drabantokat le vagdalván, Szilágyit szabadságba helyhezteti, ki ismét el kezdi Hazáját a' Töröktűl óltalmazni, s' Hunyadin bosszú állást nem kiván. De üzenetet küld néki, melybe magát magyarázván, „Sajnállom, ugymond Hunyadinak tsalattatását; a' szakátsomnak sokkal tartozom, ki ingyen nékem azt az életet meg adta, mellyet a' Király sok szives szolgálatomnak béribe már halálra itélt vala. Ezen történettel a' Király maga részirűl örökös háláadatlan nevet tsinált; a' szakáts pedig hivségével magának nem tsak nálam; de mindeneknél érdemet szerzett.” Ez üzenetet Hunyadi meg értve, levelébe felel Szilagyinak „Kinek ártatlan vádoltatását meg ismérem, de hogy szakátsát nálam nagyobra tekinteni láttatik, sajnálom: a' rabságbúl való szabadulást már úgy is parantsoltam vala, melyet nem én, de meg tsalattatásom okozott.”