Előszó

Folytatva az előző három kötet hagyományát született meg ez a kötet. Ám mégis érzek valami mást, valami újító szándékot. Hogy mennyire sikerült egy kicsit másképpen elmesélni a történeteket, s legfőképpen újdonsággal szolgálni, azt döntse el az olvasó. Most is, mint mindig, emberi problémák állnak a középpontban. A fantasztikus környezet csupán díszlet, ám mégis elengedhetetlenül kiegészítik egymást. A hősök élete tele van kérdésekkel, melyekre sorsukban találják meg a választ. Nosce te ipsum - azaz: Ismerd meg önmagad. Ez állt a Delphoi jósda bejárata felett. Ez itt is érvényes. A szereplők kihívják maguk ellen a sorsot. Ez a sors azután nagyságra vagy bukásra rendeli őket.

Nincsenek hagyományos karakterek. Minden szürke. Nem fekete és nem fehér. Nem jó és rossz. A jóban is van rossz és a rosszban is van jó. Ezek a jellemek a mozgatói a történeteknek.

Persze az álom is fontos szerephez jut. Mint oly sokszor más művemben. Az álom lesz az, mely elindítja az események láncolatát és formálja a gondolkodást. Örök emberi vágyaknak lesz táptalaja. Ezek a vágyak azután kicsíráznak, és felnövekednek a lélekben. Tettekre sarkallják az embert, aki esendő, mert teste csupán porhüvely, a végzet játékszere. Futurista eszmefuttatások ezek. S bár a posztmodern technika mindenre kínál valamilyen megoldást, ezek mégsem tökéletesek. Az élet a maga rendíthetetlenségével örök álomra készteti a szereplőket. S ezek az álmok a végzet felé hajtják őket. A kérdésekre válaszokat kapunk, bár sokszor mást, mint amit várnánk.

Most is, mint mindig 5 novella kapott helyet a kötetben. Ezek a novellák felveszik az előző kötetek fonalát, ám mégis igyekeztem újdonsággal szolgálni. Nem stílusban akarnak megújulni, bár az első kötethez képest ez sem kizárt, hanem inkább újabb és újabb történeteket elmesélni abból az írói világból, melyekből a kedves olvasó egyre-másra morzsákat kap, hogy azután e mozaikokat egyetlen képpé illessze össze.

Remélem, hogy akadnak visszatérő olvasók, akik már túl vannak az előző köteteken, s elnyerte a tetszésüket. Nekik most újabb mozaikdarabokkal szolgálhatok. Ám azokról sem szabad megfeledkezni, akik először olvasnak engem. Számukra is igyekeztem önállóan is értelmezhető világot alkotni. Én bízom abban, hogy ez a kötet is elnyeri az olvasó tetszését.

- Garzó László -

Kecskemét, 2007.