Az ellenreformáció pozsonyi vésztörvényszéke protestáns prédikátorokat ítélt gályarabságra, akik nem mondtak le hitükről, s Nápolyban kerültek gályára. Az egy évnél is tovább tartó szenvedés után csak 32-en maradtak életben, amikor a holland Ruyter admirális kiszabadította őket. Ennek emlékére pl. Debrecenben, Sárospatakon emlékművek készültek. Az 1674-ben történt esetről és más hasonlókról Jókai A magyar nemzet történetében is megemlékezik (id. kiad. 533.).