Mária Terézia korában élt az említett Pálffy huszárezredes, a szatmári békéért közreműködő gróf fia. Vele együtt szolgált egy Schwartzenberg herceg. Az osztrák főúr lelőtt egy magyar katonát; Pálffy ezt nemzeti sérelemnek fogta fel, párbajra hívta ki Schwartzenberget. A herceg ökörnek nevezte Pálffyt s úgy lőtt rá. Pálffy nem gorombáskodott, de agyonlőtte az osztrák herceget, majd – a katonai felelősségrevonás elől – elmenekült. A királynő halálra is ítélte kedves embere gyilkosát, azonban a gróf, „anyjának közbenjárása következtében, kegyelmet nyert, azzal a föltétellel, hogy a nyakán folytonosan madzagot hordjon annak jeléül, hogy akasztófára szánták”. Pálffy évekig hordta is a kenderkötelet, míg a madzagra Mária Terézia az aranygyapjas rendet nem akasztotta. – Tóth Béla mondja el (i. m. 1. k. 379–380.). Forrása: „Huszár-humor, szerkesztette a Rokkant Huszár (Huszár Imre). Ez az anekdota régi mendemonda.”