„Dungó” dala – Maga a „Dungó” dala nem ismeretes, csak a gúnyverse, hogy azt ne danolják – nyilván túlságosan szabados szelleme miatt. Ez volt a krónikások véleménye is. A betiltást gúnyoló dal ismerős egy debreceni kéziratos gyűjteményből (Stoll Béla i. m. 833. darabja, 408.). Tóth Béla is idézi. Szerinte a XIX. század eleji nóta „egy, a magisztrátust csufoló Dongó, diriduri dongó kezdetű nóta büntetés terhe alatt” történt tiltása következményeként keletkezett:

 

Debrecenben kidobolták, Hogy a Dongót ne danolják: De azért is Dongó, Diriduri dongó!

 

(Szállóigék lexikona, 58.) Megjegyzendő, hogy Jókai mindig „Dungó”-t emleget.

Jenőynek ez az elnöki véleménye visszhangzik az Egetvívó asszonyszívben: „Éjente rázendítik a lábas ház ablakai alatt a diri diri dungót, aminek poétája múzsa helyett disznótól, kutyától vette az ihletését… Biró uram már ki is doboltatta, hogy a gúnydalt az utcán hangoztatni nem szabad, amire egy újabb strófa lett a válasz: Debrecenben kidobolták, hogy a dungót ne danolják. Csak azért is dungó.” (Jókai Mór Hátrahagyott művei (1–10. k. Bp. 1959–62.) 9. k. 73.)