Jókai édesapjának Helikoni Virágok c. kéziratos versgyűjteményében 52. sz. alatt található meg az alábbi, betűhíven közölt szöveg. Ezt kihagyásokkal vette fel a regénybe Jókai. A kiemelt szövegrész – miért, miért nem – a regény szövegéből kimaradt.
52. A’ Kopottabb Nemesekhez
|
| Földiek! Lehettek Nemesek, meddő Tök |
| | Fejjel is, ha egyszer van kutya bőrötök, |
| Lehettek, ha fügnek gunyhótokban Ősi |
| | Atyátoknak rozsdás fegyveri ’s köntösi, |
| Rosdások mert rajtok zomantz gyanánt áll, oh! |
| | Kortsos világ! A sok rétü rongy pók hálló; |
| Mind nemes az a’ ki megmohosult Neve |
| | Elébe egy fakó görtsös N.-et teve. |
| Óh mért nincs fel-sütve gyáva tekintetü |
| | Homlokotokra es, ez a’ hitvány betü; |
| Hisz a régiség is néktek az efféle |
| | Tsuffá tett rangot, lám eb-bőrre festé le. |
| Óh, idők! erkölcsök! már ma a’ Nemesi |
| | Rang, az Agarak közt tsak a Nyulat teszi. |
| Ah! nem, nem illy szemmel kell azt az Isteni |
| | Szivbe lakó Nemes rangot le festeni; |
| Mert rá illik árva, keseredett Dózsa |
| | Katonájára is a’ koszorus rózsa, |
| Ha meg sértett szive a’ fel fegyverkezett |
| | Nemes el-szántsággal azért fogott kezet, |
| Hogy az elalélt Just a Lármás Kard nesze |
| | Által orvosolván, ismét felébressze, |
| Tsuda dühösséggel vért locsolván rája |
| | Halálos mérgében feresztett szablyája. |
| Azok érdemlik meg azt a Nevet akik |
| | Közt a halhatatlan drága virtus lakik, |
| Nem az, a’ ki a hólt ősöknek penésszel |
| | Bévont érdemek közt szunnyókálván vész el. |
| Én Nemes vagyok, de nem tudom a’ Nagy Nem |
| | Fényétől meg vakúlt Apám az é vagy nem. |
|
A vers utolsó sora alatt olvasható: „a 2dik kötetbe a potolékja.”
A Helikoni Virágok 2. kötete azonban nem ismert.
Mint látható, a regénybeli szöveg a Jókai édesapjának jegyzőkönyvbeli szövegétől némi eltérést mutat. Feltehető, hogy Jókai fejből írta le a verset, amikor a regényt alkotta, s így az apró változtatások öntudatlanok. A sorkihagyások már következetesebbnek látszanak. A kipontozott sor Jókay Józsefnél is így van. Megjegyzendő, hogy egy debreceni változatban szintén helyet hagytak ki az utolsó két sor fölött. Ebben a debreceni változatban az itt közölt 6. sor után még nyolc sornyi, kissé durvább hangvételű többlet is található (Vö. O. Nagy Gábor i. m. 269. – Az említett debreceni változatot közli a már említett, Bán–Julow-féle Debreceni diákirodalom a felvilágosodás korában című szöveggyűjtemény (95–97.).