A szent korona, mely Bécsből visszakerült 1790-ben Budára, nemcsak a költők számára lett a magyarosodó kultúra jelképe, hanem a tudósok előtt is. Katona István előbb latinul (De S. Hungariae Corona. Budae 1790), majd magyarul ír értekezést (A magyar szent koronáról. Buda 1793). Ez utóbbiban különösen erőteljesen szembe száll Weszprémi Istvánnal és Decsy Sámuellel, akik azt hangoztatták, hogy a korona Dukasz Mihálytól származik stb. Katona hirdette először azt a tant is, hogy a korona két részből áll. (L. Csahihen Károly: Pest-Buda irodalmi élete. 1. k. 94., 105.) – Folyt ilyen vita a Jókai által is ismert Tudományos Gyüjteményben is (pl. A’ Magyar Sz. Koronának Bécsből jelentett származása eránt észrevételek. 1826. II. 3).

Jókai Pesten is megtartotta kapcsolatát a pápai kollégiummal, így részt vett később is a képzőtársulat évi pályázatainak elbírálásában. 1846-ban éppen egy Szent Istvánról szóló pályaműről írt a bírálatában olyanokat, mint a regény e helyzetében itt olvasható (Vö. Bodolay Géza i. m. 63., 485–87. – L. Keletkezése, forrásai).