Jókai többször nagy felindulással védi az 1809-beli utolsó nemesi fölkelést a napóleoni háborúk idején. A Magyar Nemzet Történetében négy nagy fejezet foglalkozik ezzel az időszakkal (A magyar insurrectio, A karakói és pápai napok, A győri két nap, Meskó körutja. Id. kiad. 787–817.). Ezt a nótát is többször idézi (787., 810.), és hosszan bizonyítja, hogy Győr alatt nem futott meg az insurgens had Komáromig, s ez csak szándékos történelem hamisítás; ez a dal is ennek a kifejezője. (L. még Tóth Béla: Szálló igék lexikona. 173.) Jókai máskor is emlegeti (pl. 100. k. 119; a Névtelen vár 2. kötetében hosszan stb.). 1860-ban sajátságosan rezignált hangú verset is ír Visszhang címen (ehhez megjegyzés: „Midőn hire futamodnék, hogy az 1809-ki nemesi insurrectio még élő tisztei jubileumra készülnek” (Költemények 2. k. 56.) – Eötvös Károly apja írónk édesapjától, J. Józseftől hallotta ezt a dalt, mivel az id. Jókay maga is részt vett a győri csatában (Eötvös Károly: A Jókay-nemzetség. 98.) – Sonkolyi Gergely is „futott” 1809-ben (22. k. 62.).