Az itt következő beszédet – és még néhány későbbit – Buday Dezső nagyszerű alkotásoknak nevezi, mint olyan „rabulisztikusan megtévesztő okoskodásokat”, amelyek félrevezetik az olvasót és magyarázzák a hősök tévelygéseit. Hasonlóknak látja még a nádorral folytatott beszélgetést is a magyar színjátszásról, a nagyanya beszédét unokájához. (Jókai lelke. Nyugat 1925. 330.)