Az itt következő búcsúdal szövegét közli Tóth Endre, s megjegyzi, hogy ez a dal sem debreceni, hanem Pápán énekelték az év végi ünnepélyek alkalmával Jókai pápai diákoskodása idejében, újabban pedig a VIII. gimnáziumi osztályt végzett maturandusok búcsúztatásánál. A dal szerzője is a pápai Bocsor István professzor, az 1830-as évekből. Csak a költői szabadság adathatta a dalt a debreceni diákok szájába (Jókai és Pápa. Pápa 1943. 11. 10–11). Az Egetvívó asszonyszívben is masírozó debreceni diákok éneklik: „Múzsa, Múzsa, Múzsanyáj! Induhuhulj patakoknak árnyas ligeheteheiben!” (HnM 9. k. 205.) Jókai és olvasóinak viszonyára jellemző egy levél, amelyet Velezdy Mihály hozott nyilvánosságra Tisza Lajos kocsordi földbirtokos (azóta elpusztult) levéltárából. Pap Gábor vitonyai lelkész írta 1871. jan. 2-án, s a múzsadal szövegét leírva, rámutat arra, hogy a regény pár nappal előbb megjelent folytatásában olvasható szöveg eltér attól, mint ahogy ő tanulta diák korában. Sajnos, a levélből nem tűnik ki, hogy a vitonyai olvasó hol, melyik kollégiumban énekelte a dalt. (Velezdy Mihály: Jókai munkatársai. Napkelet 1925. II. k. 208.)