ad ugrandum! – ugorj hát! (vö. Rákóczy fia 7.)

Szirmay Antal a „juhászkutyákról” szóló anekdotasorában mondja el, hogy egy nemes úr 1741-ben Franciaországban a szállása előtt a következőket látta: „Egy komédiás megjelent szittya farkasaival s kóklerek módjára mutatványokat csináltatott velük: ad ugrandum! a farkasok táncoltak, ugatandum! a farkasok üvöltöttek. Így hitette el a néppel, hogy szittya nyelven beszél.” – De kitűnt, hogy a kókler kecskeméti juhász komondorokkal mutatványozott és latinul mondta a „szittya szavakat”. (Hungaria in parabolis. Fordította Vietórisz József. Nyháza 1952. Kézirat 27. Jósa Múzeum Nyíregyháza.)