Ezt a szerződés-félét Jókai később is emlegeti. „Bernát Gazsi maga is a hajdani Józsa Gyuri iskolájának a baccalaureatusa volt: a kinél a gazdatisztnek az volt a konvencziója, hogy fizetés semmi, hanem szabad lopás” (Szél Gáspár utódai. = Őszi fény. 92. k. 210-1). Vö. A csavargó c. anekdotát Nagy Jánosról és Józsa Gyuriról: A magyar nép élce szép hegedüszóban 37–39. Karcsatájinál is szabad lopás a fizetség (Rab Ráby 294–95). Tóth Béla két ilyen szerződésre is emlékszik. Józsa egy barátjától elcsábította a szakácsot azzal, hogy 6000 forint és szabad lopás lesz a fizetsége, s az elszegődött embert hamarosan kukoricacsősznek degradálta (Magyar anekdotakincs. 2. k. 276–78). A másik anekdota forrásául Tóth Béla Jókait jelöli meg: Józsa Gyuri a jelentkező tiszttartónak mondta, hogy fizetés semmi, de szabad lopás jár neki. A jegyzet szerint a Molnár János nevezetű derék férfi azonban rendkívüli becsületességéről és pontos elszámolásairól volt nevezetes. (Uo. 2. k. 283–85., vö. Ludas Matyi 1873. 15.) – Ez lehetett a nábob Varga Pétere. L. A nábob nevenapja c. fejezetet az Egy magyar nábob c. regényben.

Másutt olvasható, hogy Józsa kedvenc szórakozása volt útközben kocsijára szedni a munkátlan csőcseléket, s azzal vitte őket haza munkára, hogy a „conventio szabad lopás”. A felelősségre vonáskor egyszer kútba is dobták a megvert Józsa Gyurit (l. Bernáth Gáspár adomái… Bp. 1878. 80–83.). Máskor nem ad az inspektornak enni, hadd fogjon az magának – varjut, ha éhes (uo. 85–86.).

György Lajos ehhez még azt is hozzáteszi, hogy a lopás úgy történjék, hogy „meg ne tudjam, mert akkor lelőlek”, de holta után tisztességes eltemettetésben részesíti volt alkalmazottját (vö. György Lajos: A magyar nábob. Erdélyi Múzeum 1940. 236.).