Rákóczi-induló (Rákóczi-mars) – a kuruc táborokban használt kürtjelzésekből, népi Rákóczi-nóta motívumokból összeszerkesztett induló. Bihari János állította először egybe, majd a francia Berlioz feldolgozása tette világhírűvé. Liszt is felhasználta a dallamokat több művében. 1938-ban hivatalos nemzeti indulóvá lett. Jókai még megjegyzi, hogy „az induló a XIX. században, különösen a Bach-korszakban a nemzeti ellenállás szimboluma lett” (Jókai Mór Hátrahagyott művei (1–10. k. Bp. 1959–62.) 5, k. 327.).

A Mars Rakocziensis (Dobszó, trombita zendülés, Hallatik ágyu rendülés… kezdettel) a debreceni Déri Múzeumban található, 1824–39-ből való ún. Jurátus gyűjtemény 61. lapján olvasható. Stoll Béla bibliográfiája szerint ez az egyetlen olyan gyűjtemény, amely ezt a verset tartalmazza (i. m. 360., 455.) E debreceni kötet 83–84. lapján is megtalálható ez a szöveg, ezzel a címmel: Mars Rákótzianum, cujus compositio certa foemina tribuitur (Rákóczi-induló, melynek szerzősége egy bizonyos asszonynak tulajdoníttatik).