Gulyás József egy „alkalmi felolvasásában” Jókai kacér asszonyságait két csoportba osztja. Az elsőbe azokat, „akikben szelidebb, finomabb lelkivonások is jelentkeznek”, a másikba azokat sorolja, akik „határozott rossz indulatot” mutatnak. Az első csoport utolsó felsoroltja Jókai ideillő asszonyai közül Katinka, azzal a megjegyzéssel, hogy „Katalin [!] alakja már átment a kacér hölgyek másik csoportjába. Ő benne még valamennyire nemes érzelem van szenvedélyessége mellett is, mint a kordafői jelenetben láttuk, de a többi ezután jövő alakok fokról fokra rosszabbak…” (Jókai kacér női. Sárospatak 1918. 1., 10–11. Kny. a Sárospataki Ifjusági Közlöny 1918. 5–8., 9–10. számából, 61–74., 116–22.)

Buday Dezső szerint Jókainak nem volt ereje a démon ábrázolásához. Erkölcsi beállítottsága szerint egy nemes leány egyszerűen nem lehetett bukott nő. Legfeljebb az asszonyok flörtölhetnek egy kicsit (mint Corinna az Új földesúrban), „féldémon is nehezen lehet belőle, mint például Sátory Katinkából, a Jenőy Kálmán Putifárnéjából…” (i. m. 336.).

Ezekhez a már említett, Katinkához hasonlító női alakokhoz sorolható a Kedves atyafiak Csalváry Júliája, a Mire megvénülünk Bálnokházynéja.