Zsigmond Ferenc írja, hogy Jókai, aki egész életében kedvelte a mesét, „az élőszóval való mesemondás régi kedves szokását, mint korjellemző motívumot, szereti egyébfajta költői cselekvényeiben is alkalmazni”, e regényhez hasonlóan a Népvilágban, a Szegény gazdagokban és az Arany emberben is” (i. m. 377–78.).

Az író édesanyjáról írja Hegedüsné Jókay Jolán: „Téli estéken, vacsora után, a cselédek bejöttek a szobába, fontak, nagyanyám kötött és olvasott, de a nagy csendben a leányok hamar elálmosodtak és elhallgatott a rokka. Ekkor nagymama mesélt nekik mindenféle tündérlányokról, meg a hazajáró paraszt lelkéről…” (i. m. 42.). – Hasonlóan ír Sikabonyi Antal is (Jókai és szülővárosa. Komárom 1925. 14.). – A Kedves atyafiakban is áll a sarokban egy „kecskerokka”, amelyen az ős időkben a nagymama szokott fonni (49.); Mariskáék a Rab Rábyban (72–73).