fóra – „Régente taps közben azt kiabálta a közönség, hogy Fóra!… Fóra…” – az olasz fuora (velencei tájszólásban: fora) szó átvétele. XIX. század eleji jelentése: (újráztat, függöny elé hív’. (Vö. Karinthy Ferenc: Olasz jövevényszavaink 1947. 12.) – Jókai másutt említi, hogy „fuora” volt a lelkes, újrázó, kihívó felkiáltás (vö. Jókai beszámolóját Ristori ünnepeltetéséről. Életemből. 1. k. 114.; – Ugyanígy: Déryné Naplója id. kiad. 173; Váradi Antal: Képek a magyar író és színészvilágból 1911. 1. k. 98. innen a fenti idézet; Régi magyar színészvilág 1911. 207.)