Dorotheának e bemutatásához kapcsolódik Zsigmond Ferencnek az a megjegyzése, mely szerint Dorothea éppúgy, mint Hargitay Judit (Politikai divatok), Edith (A kőszívű ember fiai), Angela grófnő (Fekete gyémántok), Henriette (Szegény gazdagok), Szeréna grófnő (Felfordult világ), Rozáli (A jövő század regénye) stb. az egzaltált, beteges, földfeletti, a valósággal vajmi kevés kapcsolatot tartó típus képviselője (i. m. 329–30.). Van ebben sok igazság, de a névsor helyességén lehetne vitatkozni. Most csak annyit, hogy az itt tárgyalt regényben az egzaltáltság és a szenvedélyesség sokkal inkább jellemzője a másik fiatal női szereplőnek, Sátory Katinkának.

Barta János kifogásolja Dorothea (meg egész családja) állandó színeváltozását, következetlen bemutatását. (Különvélemény… Irodalomtörténet 1956. 81.)