Jókai írja le ezt az anekdotát: „Az öreg Sz–nak volt egy városszerte ismert vadászkutyája, melynek több esze volt, mint egy némely kínai mandarinnak. Beszélni lehetett vele, ide oda elküldeni: délben kapott mindig két krajcárt, azzal el kellett neki menni a Mátyás király vendéglőbe, ott ebédet adatni magának, azt kifizetni, ha garast vitt magával, abból visszaadatni egy krajcárt és el nem prédálni csemegére. A vendéglős meg is becsülte, ugy hitta, hogy Herr von Kutya.” (A Nagy Tükör. Szerkeszti Jókai Mór. Pest 1858. 76. – Kötetben: Kutyahistóriák = Kakas Márton humoristikus levelei… Pest, 1871.2 55.)