A „kedves gyermek halálára” szerzett vers kapcsán Zsigmond Ferenc bizonyos Vörösmarty reminiszcenciát fedez fel Jenőy Kálmán alakjában (i. m. 179.). Horváth Károly szíves közlése szerint Vörösmarty több sírverset is írt, de ezek közül egy sem vonatkoztatható a nádor családi gyászára. Semmi olyan Vörösmarty-vers nem maradt ránk, amely erre az eseményre utalhatna. A regényből egyébként is az tűnik ki, hogy nem kimondottan sírversről van szó, hanem olyan vigasztaló versről, amelyet a főhercegnő imakönyvében őrzött. Ilyen tartalmú és hangulatú verse pedig csak egy van Vörösmartynak, a Kis gyermek halálára, melyet az 1824. dec. 14-én elhunyt Perczel László, ötéves kisfiú halála alkalmával írt a költő a család, elsősorban az anya, Perczel Sándorné vigasztalására (Akad. kiad. 1960. 1 k. 700.). Jókai erre gondolhatott, amikor szabad fantáziával Jenőyhez, a nádornéhoz és a nádor korán elhalt gyermekéhez kapcsolta a verset. – Az elhunyt gyermek József nádor e harmadik házasságából származó második gyerek: Sándor főherceg (1825–37).