„Író, színész és közönség között a XVIII. században ott állt a cenzúra. A Habsburgok monarchiája gondosan kidolgozott rendszer szerint ellenőrizte a szellemi termékeket. Kötelező könyvfelülvizsgálatot rendszeresített Bécsben, Pozsonyban és Budán; irányadó a bécsi állásfoglalás volt. A színműíró és színházi publikum között meg éppen kettős a cenzúra, mert a legtöbb kinyomtatásra engedélyezett színművet színpadra hozatala előtt, másodszor is be kellett mutatni a Departamentum revisionis librorumnak.” (Mályuszné Császár Edit: Kelemen László színháza. = Tanulmányok Budapest múltjából. 11. köt. 176.)

A Thespis kordéja c. kétfelvonásos darabban Stoppula Kalazantzius úr szerepel mint cenzor, s mivel a jubileumra írt darab többi szereplője is 100 évvel azelőtt élt történelmi személy, valószínűleg ez a név is valóságos. Magatartása pontosan megfelel a regénybelinek. (12–13.)

A cenzúráról Jókai közvetlenebbül, hasonlóan nyilatkozik A Magyar Nemzet Történetének A reformkorszak Magyarországon c. fejezetében (I. kiad. 821.). – Hosszan beszél Jókai a cenzúráról a Szabadság a hó alatt c. regény Az, aki szellemeket eszik c. fejezetében is. Sok egyezés van e fejezet és az És mégis mozog a föld itt következő szakasza között. – A szellem meghamisítása c. hasonló tárgyú írása az Életemből c. kötetben olvasható (1. k. 200–06.). – Az 1795. febr. 25-én életbe léptetett általános könyvvizsgálati rendelet (General Zensurverordnung) olvasható Ballagi Gézánál i. m. 782–90.; A rendelet 1810-i módosítása uo. 800–06. – Erről l. Waldapfel József: Ötven év Buda és Pest irodalmi életéből. 124–132, 170–97).