A cenzorok előtt „régi követelmény volt, hogy a színmű ne szóljon tiszteletlenül a vallásról, de most már arra is nagyon kellett vigyázni, hogy természetjogi elvek el ne hangozzanak a színpadról, mert a színház révén tud legjobban utat törni magának a divatos gondolkozásforma. A szabadság, az egyenlőség, a felvilágosodás mind olyan szavak, amelyeknek semmi keresnivalójuk nincs a színpadon.” (Mályuszné Császár Edit i. m. 176.)