A századforduló városi színészete a polgárságnak kívánt játszani. Mályuszné írja: „… annak a magyar kispolgári rétegnek, a Szilágyi Pál és Liptay gombkötőmestereknek, a komáromi eredetű hajósoknak és a fehérvári fuvarosoknak, akiket a fejlődő kapitalizmus a nagyvárosba csalt, de megőrizték nemzeti vonásaikat. Eljött a kalocsai szijjártó és házanépe, de eljött, ha tehette a náluk is szegényebb magyar: az építkezéseknél dolgozó falusi szegényember, a kubikos és a sokféle uraság magyar nyelvű cselédsége.” (I. m. 181.)

„Az ermenonville-i erdőben sétáló grófi ifjakhoz csatlakozó asztaloslegény (Barna Sándor) alakja, ugyanazt a demokratikus eszmét testesíti meg, amelyiket Jenőy egyetlen pártfogója, Tserenyés uram, kit minden magyar iparos példaképének szán az író.” (Sőtér István: Jókai Mór. Franklin 102.) Egy későbbi tanulmányában még ezt fűzi ehhez a kérdéshez Sőtér: „Tseresnyés uram tagja a carbonarik és a szabadkőművesek szervezetének, s Jenőyt is az olasz forradalmi szabadságharcos titkos szövetségekhez utasítja. Tseresnyés alakja nemcsak az új, a realista-népies irodalom születésének ábrázolását teszi lehetővé Jókai számára, de 48 előkészületének megmutatását is.” (Jókai útja. = Romantika és realizmus. Bp. 1956. 448.)