abroszához többé nem törli a kését – nem eszik asztalánál többet. (Utalás arra a régi szokásra, amikor „kést senkinek sem adtanak, hanem az igen nagyjánál az embereknek az inasánál volt az maga késse, úgy adta be az urának; de ezenkívül is, akármely nagy ember volt, az öviben hátul az hüvelyiben, volt a kése, mikor asztalhoz ült, elévette az hüvelyit, kivette az kést és ett vele, azután, hogy ett vele, megint az hüvelyibe betette, az háta megé az övibe szúrta.” (Apor Péter: Metamorphosis Transsylvaniae. Harmadik cikkel. Az vendégségről és ebédről és vacsoráról.) Nyilván a kés közbeeső tisztítása az abrosszal történt.