közönséges, egyszerű, mindennapi nyelv – Horváth Mihály erről a következőképpen nyilatkozik: „A magyar színpadra került jobb darabok eddigelé mind fordítások valának németből s franciából, melyek bár némileg a magyar élethez idomíttattak, mégis idegen világban s eszmekörben mozogtak, idegen szellemtől voltak áthatva. Ellenben Kisfaludy darabjainak tárgya s anyaga egytől-egyig mind nemzeti. Víg darabjai majd a városi, majd a falusi életet, való, sajátságos magyar színezetében ábrázolják; egynémelyiknek még nyelve is annyira tele van közmondásokkal, tősgyökeres magyar szólásformákkal, hogy azokat lefordítani is alig lehet más nyelvre.” (I. m. 1. k. 70.)