a kisebbik felét mindig ott hagyta a tányérján – Récsei Ede: A mértékletes Jókai c. rövid visszaemlékezésében mondja el, hogy egy nagy győri banketten Jókai mellett ülve figyelte meg, hogy az író minden fogásból evett egy keveset, jóízűen. „Egyszerre azonban letette a kést, villát s a legszebb, legízletesebbnek látszó falatot érintetlenül hagyta.” A kérdésre így felelt: „– Én egész életemben megszoktam s gyakoroltam azt, hogy az étkezést mindig akkor hagytam abba, amikor legjobban esett!” (Pásztortűz 1925. febr. 22. XI. évf. 4. sz. 76. – Utal rá Sőtér István: Jókai. Franklin 171.) – Más regényekbeli előfordulásaira utal Orosz László (Mire megvénülünk. jelen kritikai kiadás 559.)