Zolnai Béla – a korszak „biedermeier” jellegét kutatva – idézi Vértesy Jenőt, mint aki a negyvenes évek magyar íróiról rajzolta az első biedermeier portrét: „Aránylag sokat dolgoznak… Az este rendesen a színházban telik el. Előadás után a Csigában gyűlnek össze, anekdotákat beszélnek el, néha szavalnak, dalolnak. Ha már néhány kancsó kiűrült, Vörösmarty is elénekli egyik kedvenc nótáját. Csöndes, nyugodt élet ez, mint a biedermeier-világ, amely körülöttük terül el…” (Zolnai Béla: A magyar biedermeier. 7.) – A Csiga „kedves, patriarchális” levegőjéről, az írók népszerű találkozóhelyéről hosszan ír Mikszáth Kálmán is (Jókai Mór élete és kora. KrK 18. k. 83–86). Gyulai Pál szerint a régi Csiga társasága, amelyből a Nemzeti Kör nőtt ki, nem korhű Jókai regénybeli leírásában (Bírálatok. 111.).

Szekfű Gyula is a pesti városi magyar intelligencia kialakulásának jellemző járulékaként tekinti a Csigát (Hóman–Szekfű i. m. 5. k. 336–37.).

A Csiga – mint Vörösmarty székhelye – a régi Sebestyén utcában volt. (Vö. Pest-Budai Kávéházak. (Kávé és kávés mesterség 1535–1935. Írták Bevilaqua-Borsody Béla és Mázsáry Béla. Bp. 1935. Két kötet. Bev. 1–168; 1. k. 1–526; 2. k. 532–1467.) Bev. 143.; 2. k. 671., 976. Képe: uo. 1. k. 17.) – A Sebestyén utca a Curia utcával párhuzamosan a Ferenciek tere felé húzódott, a régi városháza közelében.