Dobzse László – II. Ulászló király (1490–1516), akit élhetetlensége miatt Dobzse Lászlónak hívtak, mert állítólag bármit kértek tőle, mindenre azt válaszolta lengyelül: dobrze (ejtsd: dobzse) (jól van).

A Magyar Nemzet Történetében Jókai külön fejezetet szentel ennek a királynak, s elmondja az itt röviden említett esetet is: „Azon históriai adoma, miszerint végtére a nyilvános pecsenyesütő sátorok alól hordatta ételét (miket maig is Lacikonyhának neveznek utána), ha nem való is, de teljesen kifejezi ezen nyomort, melybe tehetetlenségével magát és e szép országot süllyesztette” (id. kiad. 351–52.).