Az ilyesfajta fogadtatásról Váradi Antal is tud. A kolera ellen érdemi „védekezésről szó sem volt, hanem a falu vagy város végén nagy tüzeket gyújtottak és a tüzeket vasvillás emberekkel vétették körül. A nóta is arról szól:

 

Város végén a vasvilla, Mégis bejött a kolera. Sem papokra, sem zsidókra, Csak a szegény diákokra… Ej, haj, igyunk rája, Ugyis elnyel a sir szája… Ott lesz fáradt testünk   Csöndes tanyája.”

(Képek a magyar író és színészvilágból. Bp. 1911. 1. k. 103.) Stoll Béla is ismeri ezt „Város végin két vasvilla, mégis bejött a kolera” címmel (kezdettel), Tóth István gyűjteményéből (i. m. 388.). – Az itt idézett vers második felét, más folytatással, mint „a leglármásabb bordalt” éneklik a csittvári krónikások a regény elején (1. k. 33).