CÍMLAP
|
TARTALOM, BEVEZETÉS |
Tartalom
1. BEVEZETÉS
2. A STABILITÁSI ÉS NÖVEKEDÉSI EGYEZMÉNY
2.1. Konkrétumok az EU fiskális szabályairól
2.2. Az EMU fiskális szabályainak elméleti megközelítése
2.2.1. Régi-új szelek a gazdaságelméletben
2.2.2. OCA, avagy optimális valutaövezetek elmélete
2.2.3. A számszerű mutatók elméleti megalapozottsága
2.3. Az államháztartási mutatók alakulása az EU-ban és az EMU-ban
2.4. Az EMU fiskális szabályainak értékelése
2.4.1. Kopits-Symaski kritériumok ráillesztése a Paktumra
2.4.2. Érvek a Paktum mellett
2.4.3. Az SGP, kritikai szemmel
2.5. Javaslatok az SGP megreformálására
2.5.1. Nemzeti szinten fenntartható költségvetést biztosító szabályozás
2.5.2. Deficitszabály helyett kiadási szabály vagy aranyszabály
2.5.3. Egységes, EMU szintű költségvetési cél megfogalmazása
2.5.4. Adósságszintre és annak fenntarthatóságára koncentráló javaslatok
2.5.5. A jelenleg is érvényben lévő Paktum továbbfejlesztése, javítása
3. MAGYARORSZÁG
3.1. Magyarország sajátosságainak taglalása
3.1.1. Ciklikus jellemzők
3.1.2. Államháztartási pozíció alakulása
3.2. A magyar gazdaságra váró fiskális kihívások számbavétele, értékelése
3.2.1. Direkt hatások
3.2.2. Indirekt hatások
3.3. Megfelelés a Paktumnak?
3.3.1. Transzparencia
3.3.2. Költségvetés struktúrájának minőségi változtatása
3.3.3. Autonóm költségvetési szabály
3.3.4. A marketing szerepe és a stabilitási kultúra
4. KÖVETKEZTETÉSEK
5. FELHASZNÁLT IRODALOM
6. MELLÉKLETEK
Bevezetés
Az Európai Unió keretében a Gazdasági és Monetáris Unió (EMU) megvalósulása
szükségessé tette olyan fiskális szabályozás kidolgozását, amely támogatja
egy olyan gazdasági környezet kialakulását, amely stabilitás-orientált,
antiinflációs és növekedés szempontjából fenntartható pályán halad.
A monetáris politika szupranacionális szinten került meghatározásra. S
ezzel párhuzamosan megtörtént a fiskális politika nemzeti keretekben, de
multinacionális szabályozással való koordinációja. Azonban ezt a fajta
fiskális szabályozást, megszületése óta jelentős vita, közgazdasági
diskurzus kíséri, megkérdőjelezve annak elméleti, de elsősorban gyakorlati
megalapozottságát.
A szabályok sikeresnek bizonyultak az EMU 1997-es megvalósításáig, de a
kilencvenes évek vége felé számos országban adócsökkentő gazdaságpolitikai
gyakorlat került előtérbe, amely nem volt alátámasztva megfelelő
kiadásoldali szerkezetátalakítással. Így a fiskális konszolidáció
erőteljesen lelassult. 2003-re a szabályok teljesítése kapcsán súlyos
problémákkal nézett szembe több EU ország is, mint Németország,
Franciaország, hogy csak a legjelentősebb szereplőket említsük.
A csatlakozó országok számára jelentős kihívást jelent az EU fiskális
szabályainak való megfelelés. Magyarország sem az induló fiskális
pozícióját, sem a csatlakozás várható direkt államháztartási hatásait
tekintve nincs kedvező helyzetben. Már most is késésben vagyunk, hogy
növekedési áldozatok nélkül meg tudjunk felelni a maastrichti és a
Paktumban megfogalmazott kritériumoknak.