Bevezetés

A XIV. század, melyet méltán nevezünk az Anjouk korának, a magyar történelem legfényesebb szakasza. Míg a nemzeti egység ereje, a király tekintélye, az ország terjedelme nagyot gyarapodott e korszakban, az alatt a nép jólétben, gazdagságban elégűlten élt, az ipar és kereskedés, a tudomány és művészet felvirágzott.

Érthető, hogy Magyarországot archiregnumnak, Európa főországának kezdék nevezgetni, s a magyar király barátságát mindenünnen keresték.

Pedig ezen, történelmünkben többször visszakerülő, gyors föllendülést közvetlenűl igen szomorú idő előzte meg.

Ama, szinte rendessé vált szokás, hogy a fölserdűlt korona-örökös, mint ifjabb király az ország harmadrészében függetlenűl uralkodott, a bomlás csiráját fejtette ki, melynek a IV. Béla és V. István között ismételten kitört viszályok, a szerencsétlen Kún László uralkodása, III. Endrének szilárdságra már nem juthatott kormánya, az Árpádház kihalta után pedig a trónkövetelők és pártkirályok vetekedése hosszú évtizedeken át bő táplálékot nyújtott.

Mintha az ugyanakkor részekre foszladozó német birodalom s a függetlenségre törekvő német fejedelmek példája nemcsak a lengyel földön vonzott volna! Nálunk is találkoztak, kik mentől nagyobb önállóságra vágyódtak, habár e vágy a királyi hatalom csorbításával, a törvények megvetésével, a középsorsú nemesség és nép elnyomásával járt is.

Leginkább felötlő typusa ez iránynak TRENCSÉNYI CSÁK MÁTÉ, ki mint szellemi tehetségével, úgy anyagi erejével is felülmulta kortársait és független, csaknem királyi hatalmát kiterjesztette a róla maig is Mátyusföldnek nevezett nagy vidékre, mely a Duna mentén Pozsonytól Visegrádig s a Dunától északra a Kárpátok határgerinczéig, sőt azon túl is terjedett.

Valóban szerencséje volt a magyar nemzetnek, hogy trónjára a Gondviselés Károly-Róbertet, szent Lajos franczia királynak, a bölcs és hatalmas uralkodónak unokáját helyezte, kinek családi hagyományon alapuló igyekezeteit az ország integritásának megőrzésére főleg a középsorsú nemesség hathatósan istápolta s hosszú küzdelem után győzelemre is segítette.

Mert a királyi egységes hatalom helyreállítása nem járt hosszantartó és kemény küzdelem nélkül, mígnem a szétvonó elemek paralyzálva, a hatalmaskodó zsarnokok letiporva, részben kiirtva levén, a nemzeti lét legvitézebb harczosai sorából új aristokratia lépett nyomukba.

E kort tevén kutatásaink tárgyává, okvetetlenűl nagy figyelmet kellett fordítanunk Trencsényi Csák Mátéra, ki teljes két évtizeden át határozólag folyt be Magyarország sorsára. Kit ne érdekelne e felötlő alak, ki a nép hagyományában maig is él?

E férfiúval foglalkozik tanulmányunk... Nem annyira életrajzát adjuk, mihez adataink elégtelenek, mint inkább a kort rajzoljuk, melyben vezérszerepet játszott, s a melybe hogy őt helyesen beilleszszük, lehet csak feladatunk.

...