A nagy mennyei világ és a földi dolgok folyamának
Delta torkolatában élte életét

Kezében reszket az égő gyufa,
Létútját imbolyogja a sercenő láng

S megtelik tiszta szép álmaival az egész szoba

Ám az érintő lélek, mint szél a falevelet
Újból és újból felkapja, mintha játék lenne

Az éhes disznó a kásásvödröt követi
A dologtalan, a lusta ember az ígéreteket

A "réznádsípját" már megint nyitva felejtettem
Azt az átkozott nyikorgó - csikorgó ajtót

Ám a kéregdarabonként lehulló öregség
Minden igyekvő nehézkes mozdulatát akadályozta

Ha a test ledől végső nyughelyére
A távozó lélek után rároppan az épület

Minek s kinek a lassan porladó emlék

Félredobva a lét függönyét, csak füstösen
Vékony porréteggel fedve emlékeket idézve

Ó mennyi regény, de mennyi lehetne

Korábban markokban tartotta mindkét kezét
Rabságban, nem engedte kicsúszni az időt

Minden megélt percünk fele lehet az életünknek
A múltunk bizonyosan feloldódik az időben

Sose kapkodd el az éhséged csillapítását
Ne fald fel a holnap küszöbének átlépését

Az álmok folyton forgó kerekei közt
Pelyvává őrlődött az inas szalma

Ne önmagadat, a természetet tartsd a tenyeredben,
Azt szeresd, meglásd mint fészekben a kismadár
Tenyered fészkében úgy nyílik ki a világ

Nem vergődni a létért, hanem küzdeni a halálért

A morzsa is hordozza a búzaföld illatát

Azt a "búzavirágonkankalinját",
A küszöbbel együtt fogy az ember

A fiatal magány dicső és végzetes terveket szőtt,
Az idős magány végzetes dicsőségre vágyik

A poklot az ember szüli hitványságával,
A természet nem nemzi a korcs utódokat

Ahová megy ott már fordított a világ

Már nem szolgálnak a kedves tárgyak,
A sokat hordott kalap összegyűjtötte a fényt

A tárgyak megérezték a változást, a lassulást,
A bizonytalanságot s talán a rejtett rettegést
Az aszfalt remegett s könnyei csillogtak feketén.

Az érzelem kötelei lassan visszafelé sodródva
Fonalakra esnek szét, s polipként lebegnek

Ölelj magadhoz, szeretet legyen testem sírja

A tárgyak sohasem hagyják el az emlékeket

A lélek útjai

Lágy sima bőröd immár

A becstelen vagyon

Láttad-e már sziklaszirten szétfolyni